Fájó végtelen

Szorítsd meg kezem.  Ez az utolsó, hogy lélegzetem,  s lélegzeted egyszerre hasítja  a fájó végtelent.   Ringass még utoljára.  Édes hazugságod  legyen az egyetlen nekem,  mi reményt adva kibontja  életünknek lehetetlen szálait.  Ez most az utolsó, a szavak nélküli,  Mikor még érzem távolodó illatod,  s szívembe rejtem szomorú szemeidnek,  sötét hajadnak fodrait.  Ég veled égő szabadság,  Ég veled múló szenvedély.  Az utolsók közt szívom magamba,  s eltemetlek te távoli, messzi fény.