A tavasz mindig a lelkemben él, Felhőtlen az ég, süt a nap, Virágok nyílnak, tele van kedvességgel, Készen áll minden napot mosolyogva köszönteni. Ott él egy gondtalan gyermekkor, Boldog nevetés, Felrepülök egy hintán, S a szívet még nem köti az elválás jege, A bánattól, szeretteik és rokonaik elvesztésétől. Egy gyengéd dallam mindig szól ott, A fülemüle elbűvölő trillái visszhangozzák, Él a szerelem, fényes reményem, Álmok, melyek valóra váltak, és amelyek nem. A tavasz mindig él a lelkemben, és bármi is történik az életben, melegséget ad, kedvességet, önbizalmat, reményt, erőt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése