Lelkeink

A lelkünk már régóta együtt van..Csendben, ugyanabból az ablakból kinézve... Ó, milyen meleg van nekik egymás közelében...Ajkukkal elkapják a szél fröccsenéseit, Szempilláikkal gyengéd könnycseppet hullatnak, Gyengeséget engednek drága öleléseikben...Aztán egymás karjaiban repülnek, szárnyaikkal nyomot sem hagyva,Nem szabva határidőt szerelmüknek...És ott, a felhőkön, pillanatok alatt elolvadva, Felejtve a múltat ​​és elengedve a földit, Lágyan feloldódnak egymásban, Egyetlen lélegzettel összefonódva... Megvan a saját, egyedi világuk...És aztán... Visszatérnek a földre... A sors külön testekbe rendelte őket. Éjszaka álmainkban azt mondják nekünk , hogy van egy világ, ahol a boldogság mérhetetlen... És a lelkek újra kezdik a reggelt OTT... ... ahol EGYÜTT... feloldódnak a csendben...